HOGYAN ÉLJEK GERINCSÉRVVEL?

Napjainkban a mozgásszervi panaszok népbetegségnek számítanak. A mozgásszegény és stresszes életmód következtében a felnőtt lakosság 90 %-a szenved élete során legalább egyszer nyak-, hát-vagy derékfájdalomban. A napunk nagy részét valamilyen hanyag tartásban ülve vagy állva töltjük, így a mechanikai terhelés ahelyett, hogy a gerincet támasztó erős izomzatban egyenletesen elnyelődne, a gerincünkre és azon belül is a porckorongra hat. Ez az egyoldalú megterhelés gyakran vezethet gerincsérv kialakulásához.

Mikor nevezhetjük kórosnak a porckorong túlterhelődését?

Ha a csigolyaközti résből (amit a porckorong teljes egészében kitölt) porcszövet kerül a gerinccsatornába, s ott térszűkítést hoz létre. Ezt az állapotot nevezi a köznyelv gerincsérvnek vagy porckorongsérvnek. A leggyakrabban a 25-55 életkorban szokott előfordulni és szinte mindig e gerinc egyoldalú terhelésével van összefüggésben, ezen belül is az előre hajlással. Naponta több százszor hajolunk előre, kezdve az ágyból való felkeléssel, öltözködéssel, folytatjuk a háztartási vagy kerti munkákkal, barkácsolással, minden emeléssel, cipekedéssel. Mégsem a nehéz fizikai munkát végzők körében alakul ki leggyakrabban ez a probléma. Az elmúlt több mint húsz évben, mióta gerincsérves betegekkel foglalkozom, a legtöbb páciens valamilyen irodai munkát végzett évek óta (tipikusan egy viszonylag helytelen, gerincet terhelő ülési pozícióban) és erre jött valami fizika megterhelés (bútorcipelés, több órás kertészkedés)

A porckorongsérv akár kiszakadt akár nem, derékfájás forrása lehet. Lesugárzó fájdalom a karba (nyaki sérv esetén) vagy az alsó végtagokba (ágyéki sérv esetén) azt jelenti, hogy a kitüremkedő sérv eléri azt az ideggyököt, ami az útjába kerül.  Amikor eléri a kitüremkedés az ideget, kétféle reakciót válthat ki. Az egyik a direkt mechanikai irritáció, ami bizonyos testhelyzetben fokozódik (pl. az ágyéki sérv esetén az előre hajlás válik fájdalmassá). A másik kémiai reakció, amikor ez irritáció hatására ödémásodnak, begyulladnak a környező szövetek. Ilyenkor bármilyen testhelyzetben, még nyugalomba is erős, a nap teljes egészében fennálló fájdalom jelentkezik.

Bárki, aki egyszer gerincsérv diagnózist kap és átéli ennek minden panaszát, végig szenvedi a sokszor hosszú ideig tartó gyógyulást, az jogosan ijed meg. De ez nem azt jelenti, hogy most már mindig gerincsérve lesz! Amikor fennállnak a panaszok, akkor fájdalomcsillapítóval, gyulladáscsökkentőkkel, majd fokozatosan gyógytornával, fizikoterápiával és az állapotához alakított egyéb konzervatív terápiákkal lehet kezelni az állapotot. Akik a kezdeti szakaszban kérnek segítséget, igen sokat profitálhatnak a McKenzie módszerből, mert nemcsak a panaszokat szüntethetik meg rövidebb idő alatt, hanem a kiújulás megelőzéséért is sokat tehetnek. És annak, akinek fájt már a dereka, jól tudja, hogy ez bizony egy visszatérő panasz, de a megfelelő tornagyakorlatokkal kivédhető vagy legalábbis csökkenthető a kiújulás gyakorisága, erőssége. Így tehát a konzervatív terápiákkal egy gerincsérves beteg ideális esetben teljesen panaszmentes állapotba hozható.

Amikor valaki panaszmentes állapotban jelentkezik gyógytornára, gyakran hallom, mikor az állapotáról kérdezem, hogy „Nekem gerincsérvem van!”. Én ilyenkor midig kijavítom, hogy nincs. Lehet, hogy volt, az is előfordulhat, hogy lesz, de most nincs. A kialakult gerincsérv ilyenkor olyan optimális állapotba kerül, hogy a porckorong nem éri el az ideget, a sérült rostok összetapadnak, a gyulladás megszűnik és a beteg tartósan gyógyult állapotba kerül. Ezt az állapotot a gerincünk kíméletes használatával, a testtartásért felelős izmok karbantartásával aktív életmóddal fenntarthatjuk. A mozgásszervi panaszok soha sem véletlenül történnek velünk! Mindenért keményen megdolgozunk, helytelen testtarással, mozgásszegény életmóddal és túlzottan stresszes élettel. Nagyon fontos, hogy megismerjük testünk jelzéseit, hogy saját kezünkben tarthassuk az egészségünket!

Illusztráció: Hanna Postova on Unsplash